Gyermekkorunkban arcunkra ült közönnyel hallgattuk szüleinktől a nosztalgiázós mondatokat, a “Bezzeg az én időmben” kezdetű litániákat és az általuk nagy hévvel elmesélt történeteket, amelyekben olyan dolgokkal untattak minket, ami a mi korunkban már rettentően elavultnak tűntek.

Biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül megfogadtuk akkoriban, hogyha mi felnőttek leszünk, 100%, hogy nem fogjuk a környezetünket és a gyermekeinket ilyen sztorikkal zaklatni…

Aztán amikor napjainkban összegyűlnek a barátok egy laza, otthoni borozásra és szóba kerül a gyermekkorunk, mindenki őrült hévvel mesélni kezd a discman-ről amiért hónapokig könyörgött, arról, hogy nekünk még nem volt okostelefonunk és hogy bizony képesek voltunk suli előtt sorba állni egy újságért, nem pedig csak elolvastuk a neten a számunkra érdekes híreket, ha kedvünk szottyant hozzá.

Az alábbi cikkünkben olyan ikonikus dolgokat gyűjtöttünk össze, amelyek meghatározták a rendszerváltás utáni éveket és jó szívvel emlékszünk vissza rájuk!

Csoportosan gyülekeztünk a menő barátoknál, akiknek megadatott, hogy számítógépük legyen és órákig sorban ültünk, hogy játszassunk egy kör flippert!

A világ lemenőbb tinijének éreztük magunkat, mikor végre megkaptuk az első discmanünket.

A mai napig érzem a bizsergést a számban, amit a ‘robbanós-cukor’-nak becézett édesség okozott.

Minél több színű volt valakinek, annál jobb volt. A csillámos darabok felértek egy igazi kinccsel!

A tolóbetétes ceruzák is igazi slágernek számítottak, ha elvesztettünk belőle egy hegyet és használhatatlanná vált, a maradékkal dobáltuk a padtársakat!

Minden iskolakezdésnél levágtuk a hisztit egy Budmil vagy Jansport táskáért…

Ufónak néztük azokat, akiknek nem volt legalább 100 tazója…

A messenger üzenetek helyett cetlikre írtuk vicces kis gondolatainkat, azután egymás táskájába rejtettük, vagy ha órán támadt valami halaszthatatlan közölni valónk, egyszerűen átdobtuk a másik padsorba azokat!

Éltünk haltunk a videó kazettákért és bosszantott minket, ha vissza kellett tekerni őket, amikor újra akartunk nézni egy mozit!

Órákig gubbasztottunk törökülésben a tévé előtt, annyira lekötöttek minket a ma már elavultnak tűnő tévéjátékok és konzolok.

Egész kollekciók lapultak a gyerekszobák polcain a PEZ-adagolóból!

Délutánokat töltöttünk azzal, hogy megdöntsük barátaink rekordját tetrisben!

A megjelenés napján megvettük a Bravo-t és dicsekedtünk vele, hogy milyen új poszterekkel gazdagodott a gyűjteményünk!

Igazi versengés zajlott azért, hogy nekünk legyen a legtöbb beírásunk a színes-lakatos emlékkönyvünkbe!

Feszülten szurkoltunk a Játék határok nélkül című vetélkedő magyarjainak!

Hanyagul lógattuk a szánkban a cigi-rágót, hogy igazán vagánynak tűnhessünk!

Nem volt olyan fiatal, akinek ne lett volna Tamagotchi-ja!

Általában egy valamit választhattunk a boltban, és az a legtöbbször a Kojak nyalóka volt…vagy a Sport szelet…netán a Túró Rudi. Mindegy is, mind imádtuk!

Vállalhatatlan cuccokban jártunk, a holdjáró cipőkben több száz lánynak ment ki a bokája…Hetente! 🙂

De a legeslegnagyobb boldogság akkor ért minket, mikor az évtized vége felé megkaptuk az első mobilunkat, ami nagy eséllyel ez a modell volt!

Reméljük írásunk elolvasása benned is kellemes emlékeket hozott a felszínre!
Szerinted van valami, amit kihagytunk?
Írd meg nyugodtan kommentben!

Amennyiben tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel is azt!