Egy sajátos nevelési igényű vagy egy szellemileg sérült ember, főleg gyermek élete nagyon nehéz. Azon szülők, akiknek ilyen gyermekük van, gyakran elgondolkoznak azon, hogy milyen élete lesz felnőtt korára, illetve akkor, mikor ők már nem lesznek, hogy segítsenek neki. Cikkünk főszereplője egy Down-szindrómás tinédzser, aki az iskolai bálba elhívta osztálytársát, ám ő nemet mondott neki. Mikor édesanyja megtudta, hogy fiát visszautasították könnyekben tört ki, hiszen nagyon sajnálta őt.

Az ehhez hasonló helyzetekben jón rá egy szellemileg sérült ember édesanyja, édesapja, hogy a világ mennyire kegyetlen, és mennyire nem fogadja be az ilyen személyeket, mert különbözőnek látják őket.

Annak ellenére, hogy a fent említett emberekből nagyon sok van, még mindig akadnak jószívű és bátor egyének is, akiket egyáltalán nem taszít és nem tántorít el, hogy például Down-szindrómás gyerekekkel barátkozzanak. Pontosan ilyen személy Kylie Fronius is. Mikor a lány megtudta, hogy Daniel Rivas felkérését visszautasították, úgy döntött, ő maga fogja elhívni a Down-szindrómás fiút a bálba.

Kylie véleménye szerint ezek a gyerekek sem különbek vagy kevesebbek, mint a teljesen egészségesek. Elmondása szerint úgy kezeli őket, mint a normális embereket, vagyis egyenlőként. A vele készített interjú során beszél a Down-szindrómáról, ami voltaképpen egy genetikai betegség, mely fejlődési és intellektuális kését idéz elő.

Amikor Daniel édesanyja megtudta, hogy Kylie mit tett, nagyon elérzékenyült. Nem tudta szavakkal kifejezni, amit abban a pillanatban érzett. Igazi csodának tartotta.

Daniel és Kylie története eljutott egészen a helyi híradósokig is, és elhatározták, hogy felejthetetlenné varázsolják a napjukat. A híradó stábja a bál napján megjelent Danielék előtt. Elmesélték neki, és anyjának, hogy mi okból kifolyólag döntöttek úgy, hogy segítenek neki.

Először azzal lepték meg a fiatalokat, hogy egy Rolls Royce típusú autóval elvitték őket egy drága és színvonalas étterembe, ahol exkluzív ételeket fogyaszthattak. Ezt követően elvitték őket a bálba, ahol vörös szőnyeg várta őket. A kocsiból kiszállva ezen vonultak végig egészen a bejáratig. Olyan volt mintha valamilyen hollywoodi rendezvény lenne. Miután beléptek az épületbe, egyből a táncparkettre siettek, és egész végig csak táncoltak és táncoltak.

Íme néhány apróság, amit a Down-szindrómáról tudni kell:

Ez a fajta betegség 1000 csecsemőből csupán csak egyet érint;

A Down-szindróma, évente mintegy 17.000 elhalálozásért felelős;

Természetesen sokan vannak, akik kiegyensúlyozott és termékeny életet élnek egészen haláluk napjáig;

Eme betegség súlyossága egyénenként változik, mert míg egyeseknél csupán intellektuális eltérés észlelhető, addig másoknak sokkal több segítségre van szükségük;

Manapság már nagyon sok erőforrás segíti azokat a szülőket, akiknek Down-szindrómás gyermekük születik;

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy eme betegség kiváltó oka, és gyógyírje ismeretlen eredetű. Tudósok szerint összefüggés van a betegség kialakulása és az édesanyák életkora között. Minél fiatalabban lesz valaki édesanya annál kevesebb eséllyel születik beteg gyermeke. A 30-as, 40-es,50-es években járó nők sajnos már nagyobb eséllyel hoznak világra Down-szindrómás csecsemőt.

Kylie kedvessége és gondolkodása nagyon meghatotta Daniel édesanyját, aki rájött, van remény arra, hogy fia boldog életet éljen. A lány hozzáállása megmutatta és be is bizonyította, hogy célszerű megszabadulni mindenféle előítélettől, és a beteg emberek is olyan életet élhetnek, mint ők.

Kylie és Daniel a remény szimbólumává váltak a Down-szindrómás gyermekek szülei számára, akik nap, mint nap azon aggódnak, gyermekeik hogy tudnak majd beilleszkedni a társadalomba, hiszen sokszor elutasítják, vagy kívülállóként kezelik őket.

Te hogyan bánsz a sérült emberekkel? Úgy kezeled őket, mintha normális, egészséges emberek lennének? Mivel inspirálnál másokat arra, hogy elfogadóbbak legyenek?