Fájdalmat okoztál, nem hagytalak el – Életem legnagyobb hibáját követtem el!

Egyetlen kapcsolat sem tökéletes, még akkor sem, ha a külvilág felé ezt mutatjuk. Lehet, hogy a lelkünk mélyén olyan terhet, fájdalmat cipelünk magunkkal, amit régen nem kéne. De nem voltunk rá képesek, hogy ezt belássuk, arra pedig még kevésbé, hogy lépjünk is. Szerettük őt, nagyon…

Megbántott. Nem egyszer, nem kétszer, hanem megszámlálhatatlanul sokszor. Te pedig csak hagytad magad, mert szeretted, mert nem akartál veszekedni vagy csak nem mertél kiállni magadért. Nem láttad be, hogy te sokkal többet érdemelsz nála. Egy olyan embert, aki szeret és főleg tisztel. Téged! Azt az embert, aki vagy. Nem adtad fel a harcot, küzdöttél foggal-körömmel.

Nem figyeltél azokra a jelekre, amik figyelmeztettek a fájdalomra és elárulták, hogy ebből a kapcsolatból iszonyatosan nehéz lesz kilépned. Éppen ezért nem léptél, hanem maradtál és még jobban szeretted, még jobban kötődtél hozzá.

A szívedre hallgattál az eszed helyett. A szívedre, ami azt súgta, bocsáss meg neki, hiszen szereted, adj még egy esélyt magatoknak. Elfogadtad a bocsánatkérést és elfeledted a hazugságokat. Saját magadat győzködted arról, hogy megéri kitartanod. Hogy a kapcsolatod megéri a rengeteg könnyet, az ébren töltött éjszakákat, a szenvedést, a fej-és hasfájást.

Még a második eset után sem tudtál szakítani. Eszedbe sem jutott, hogyha egyszer megteszi és hazudik neked, akkor megteszi még egyszer és még sokszor. Eldobtad a józan eszed, pusztán arra koncentráltál, hogy menni fog ez neked. Miért adnád fel? A sors akarta, hogy találkozzatok, hogy szerelembe essetek, nem igaz?

Ha nagyon szeretlek, akkor többé nem fogsz bántani, gondoltad. Aztán legközelebb már ráébredtél, hogy ez mindig így lesz. Megbánt, te sírsz, zokogsz, bocsánatot kér, te megbocsájtasz és kezdődik minden elölről. DE! Még ekkor sem hallgattál az eszedre. Nem voltál képes rá, hogy elengedd. Egyszerűbb volt a kényelmet választani és nem lépni az ismeretlen felé.

Maradtál és megbocsájtottál neki újra és újra. Ezzel elérted, hogy ő bármit megtehet, hiszen te úgyis elnézed neki és maradsz. Viszont, ha már az első alkalommal észnél lettél volna…

Sok idő telt el, a döntés pedig nagyon nehéz, de meg kell hoznod. Szép emlékek ide vagy oda, a rossz kerekedett felül. Ideje búcsút inteni, feladni a harcot, amit csakis te vívtál és magadra koncentrálni, magadért küzdeni.