Az emberek nagy része abban a hitben van, hogy örök életre fiatal marad. Pedig az öregedési folyamatot semmi sem állíthatja meg. Noha vannak bizonyos eljárások melynek következtében eltüntethetjük a ráncokat, de hosszútávon ez sem kifizetődő. Igazság szerint el kellene fogadnunk, hogy az idő múlásával a testünk megöregszik, bőrünk megereszkedik és ráncossá válik, hajunk elkezd kihullani, mozdulataink nem lesznek annyira gyorsak mint régen, ezáltal a reakcióidő is lassul. Anastasia Pottinger úgy gondolja, hogy az idő előrehaladtával szépségünk nem kopik meg, hiszen a szépség mellé rengeteg tapasztalatot szerzünk, ami még bölcsebbé tesz bennünket.

Anastasia-t felkereste egy 100 esztendős asszony, aki arra kérte a fotóst, hogy készítsen róla képeket ruha nélkül. Egyetlen kikötése volt, még pedig az, hogy ne lehessen őt beazonosítani. Anastasia így is tett és a fotózáson készített képeket összegyűjtötte egy albumba és megjelentette könyv formájában, ami a “100 what time creates” címet kapta. Ebből a könyvből gyűjtöttünk ki néhány képet, hogy megmutassuk az ember akkor is különleges, ha megöregszik.

Erre a nyakra számos stressz ráhúzódott az évek alatt.

Ezek a kezek rengeteget dolgoztak, mire idáig eljutottak.

100 év alatt rengeteg bölcsesség hagyta el ezeket az ajkakat.

Ezek a lábak több tízezer kilométert gyalogolhattak le.

Minden egyes ránc bölcsességet és tapasztalatot hordoz magában.

Egy idő után a haj is megadja magát.

Sebek melyek már oly lassan gyógyulnak be.

Öregségi foltok, mely egyértelmű jelei annak, hogy elszállt felettünk az idő.

Egy test, mely régen is és most is gyönyörű.

Hirdetés